piroslábú cankó

Hazai előfordulás
Rendszeres költőfaj. Főleg mocsárréteken, szikes gyepeken és vízállásokon, szikes tavakon, árasztásokon, szántóföldek mélyebb fekvésű területrészein kialakuló belvizes foltokon fészkel. Feltöltetlen halastavak iszapján felnövő növényzet között is szívesen megtelepszik. Fontos, hogy a növényzet magassága ne legyen nagyobb, mint amelyből a madár még kotlás közben kilát.
A fészkelési időszakra vonatkozó előfordulási valószínűség modellezése alapján elterjedési területének súlypontja az Alföldön van, de a Mezőföldön és a Fertő tó környékén is költ. Az alföldi területek között jelentősek a Hortobágy, a Bihar és a Kiskunsági szikes tavak térsége és az Alsó-Tisza-völgy vizes élőhelyei. Előfordulási valószínűségét növelik a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek és a lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyek. Kedvezőtlen számára a fás vegetáció közelsége. A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület 2020-ban elvégzett vizsgálatai alapján 44 megtalált fészek fától való távolságának átlaga 247,8 méter, mediánja 186,0 méter volt. Előfordul telepes jellegű költése is. A pusztaszeri Büdös-szék tó szigetén 10 páros kolóniát, 2020-ban a balmazújvárosi Nagy-sziken 36 párból álló kolóniát találtak.

Időbeli előfordulás
A tavaszi vonulás február és április közepe között zajlik. Már kora márciusban megfigyelhető a potenciális költőhelyeken, azonban a költési időszak csak április elején kezdődik, május elejétől pedig már csak a hazánkban költő egyedek láthatóak. A költés után történő gyülekezés júniusban és júliusban zajlik, ilyenkor a tavaszinál kevesebb területen figyelhető meg a faj, ami összefüggésben állhat az alkalmas vizes élőhelyek beszűkülésével. A hazánkban költők valószínűsíthetően már a nyár végén elhagyják a Kárpát-medencét. A feltehetően északi, északkeleti irányból érkező madarak szeptemberben és október elején hagyják el hazánkat. Október végi és novemberi előfordulása kivételes.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 1995–1997 között 600–800, 2000–2012 között 400–1000, 2017–2018 között 480–850 párra becsülték.

Természetvédelem
A klímaváltozás által okozott egyenlőtlen csapadékeloszlás következtében a természetes vizes élőhelyeken a vízborítottság időtartama 20–30 nappal csökkent, így költési területe beszűkül. A helytelen legeltetés, a tavaszi csapadékból származó vízállások elvezetése, a nedves rétek lecsapolása szintén veszélyeztető tényező. Mint minden földön fészkelő madárfajnak, a piroslábú cankónak is kiemelkedő veszélyt jelent a predátorok jelenléte költésidőszakban. Elsősorban a vörös róka, az aranysakál és a vaddisznó okozhat veszteségeket. Kiemelkedő a dolmányos varjak által végzett fészekalj-pusztítás is. A vizes élőhelyeken a fokozott dúvadirtás és aktív csapdázás jelenthet megoldást, illetve a költőhelyeket körbevevő fasorok, magányos fák megszüntetése minimum 300-500 méteres sugarú körben, amely a varjúfélék vadászatra alkalmas kiülőhelyeinek megszűnését is jelenti. A tradicionális költőhelyeken a vízgyűjtő területről származó víztömeg bevezetése, megtartása és annak műtárgyakkal való szabályozása teszi lehetővé a költési időszakban optimális vízszint beállítását.

Forrás: Tokody B. & Kiss O. 2022. Piroslábú cankó. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 259–260.